"Bogaras" textiltervezők, avagy Marimekko-textilek az Eventuell Galériában

/2010.május 28.-június 19./

Kicsiny, de figyelemreméltó kiállítást tekinthettek meg május 28. - június 19. között azok a budapestiek és külföldi turisták, akik tudatosan vagy véletlenül felkeresték a Váci utca egyik mellékutcájában található Eventuell Galériát. Tudniillik, a világhírű finn textilgyártó cég, a Marimekko küldte el néhány közismert textiljét a galériába.

Az Eventuell Galériáról annyit illik tudni, hogy egy 1994-ben magyar iparművészek összefogásával létrejött alkotócsoport működteti, akik saját üzletükben próbálják meg értékesíteni alkotásaikat. Ma 13 művész tartozik a csapatba: 5 textiles, 5 ötvös, 2 divattervező és egy belsőépítész. Ennek megfelelően az üzletben lakástextileket, ruhákat, kiegészítőket, ékszereket árusítanak, de vállalják az egyedi igények szerinti tervezést is. Emellett a Galéria évek óta kamara-kiállítások keretén belül próbálja bemutatni magyar és külföldi tervezők munkáit, és népszerűsíteni a kortárs textil- és ékszertervezést.

Arról, hogy hogyan is kerültek kapcsolatba a Marimekko céggel, Szigeti Szilvia iparművészt, a csoport egyik alapító tagját kérdeztem meg. Szilvia eredetileg nyomó szakon végzett az Iparművészeti Főiskolán. Még a rendszerváltás előtt, 1987-ben elhatározta, hogy amúgy hátizsákosan tanulmányútra megy Finnországba, a modern design fellegvárába. Meg sem állt Helsinkiig, ahol maga ment el a Marimekko és a Finlayson cégek központjába. Talpraesettségének köszönhetően a cégeknél gyárlátogatásra is alkalma nyílott. Azóta tart a szerelem a finn textil iránt, és megmaradt a vágy arra is, hogy valamit megmutasson ebből a magyar közönségnek.

Idén végre elérkezett ennek az ideje is. Szilvia a céggel való kapcsolatfelvétel után egy NKA pályázat, illetve a Finagora segítségével tudta elhozatni a textileket. A Finagora adta a klasszikus, régebbi anyagot, a Marimekko pedig a mai, kortárs textileket.

A Marimekko-t 1951-ben Armi Ratia iparművész alapította, és rövid időn belül Finnország egyik leghíresebb, legigényesebb textilgyártó cégévé fejlődött, amely lakástextileket, ruhákat, és kiegészítőket gyárt és forgalmaz, ma már a világ legkülönbözőbb pontjain. A hőskor leghíresebb tervezői közé tartozott Maija Isola és Vuokko Nurmesniemi, az újak közül pedig kiemelkedik Maija Louekari és Samu-Jussi Koski tevékenysége.

A Galéria mindenképpen szeretett volna meghívni néhány tervezőt a régiek és az újak közül, de mivel a sanghaji Világkiállítás miatt szinte mindenki Kínába utazott, ez egy kis nehézségbe ütközött. Végül a Finagora segítségével mégis sikerült rátalálni Maria Harkapaa fiatal tervező-művészettörténészre, aki több szempontból is jól ismeri a céget, mert nemcsak vendégtervezőjük, hanem az utazó Marimekko-kiállítás egyik szervezője is. Így a kiállítás megnyitóján ő ismertette a világhírű cég múltját és jelenét, és bemutatta a legismertebb tervezőket.

A megnyitót a szervezők nagyon jól időzítették, mert erre jó alkalomként kínálkozott a Stylewalker Night május 28-i eseménysorozata. Ez a rendezvény 2009 tavasza óta a fontosabb belvárosi magyar design galériák és üzletek összefogásaként immár rendszeresnek mondható.

A kiállításon megcsodálhattuk Maija Isola klasszikusnak számító Unikko /Pipacs/ c. 1964-ból származó alkotását, de ott voltak a fiatal tervezők kompozíciós szempontból és színvilágban is nagyon izgalmas textiljei, mint például Anna-Maija Metsola: Naparettu

/Sarki róka/ és Ötökka /Bogár/ c. művei, vagy Maija Louekari: Surtolapuutarha /Gyümölcsöskert/ c. textilje. A bemutatásra került nyomott anyagokról azt is megtudtuk, hogy pamut alapanyagra síkfilm és rotációs nyomással valamint injet technikával készültek. Az érdeklődő látogatók megtekinthették a Marimekko cég egyik mintakönyvét is.

Mint minden színvonalas lakástextil, ezek a művek sem csak kiegészítőként funkcionálhatnak, hanem amennyiben megfelelő elrendezéssel a megfelelő helyre kerülnek, önálló életre kelhetnek, és a lakás szuverén, dekoratív elemei lehetnek.

A kiállítás egyébként a zárás szempontjából is nagyon jól volt időzítve, hiszen június 19-én, a Múzeumok Éjszakáján lehetett utoljára megtekinteni a textileket. Aznap este mintegy 300 látogató kereste fel a Galériát. A kamara-kiállítás nagyon jól kapcsolódott a Néprajzi Múzeum nagyszabású „(M)ilyenek a finnek?”c. kiállításához is, ahol ugyan láthatunk néhány Marimekko-darabot, de szűkös tere ellenére a Galéria mégis teljesebb képet tudott adni a neves cégről, tervezőiről és minőségi termékeiről.

Köszönjük az Eventuell Galériának, és személy szerint Szigeti Szilviának az ötletet és a megvalósítást!

Kovács-Molnár Judit
művészeti író